nemgériben a kezembe akadt egy gyerekkori fényképem. A nagymamám udvarán készült, a testvéremmel vagyunk rajta úgy nyolc-tíz évesen.

Első pillantásra csak egy egyszerű fénykép, sokat voltunk ott gyerekként. Mégis, egy pillanatra behunytam a szemem, és hirtelen emlékek százai törtek elő.

Abban a pillanatban újra éreztem a nagymamám túrógombócának illatát, a nyári napsütés melegét az arcomon, miközben a derékig érő fűben szaladgálunk. Hallottam a szomszéd nénik önfeledt csacsogását a padon, és eszembe jutott az egyikük kiscicája is - mi is volt a neve? - amelyik mindig az ölembe huppant egy-egy simogatásért.

Egy fénykép. Millió emlék. Abban a pillanatban újra gyerek lehettem.